2018. 12. 12. 15:26

Így változik az szja 2019-ben

Összefoglaltuk a személyi jövedelemadó törvény (Szja tv.) 2019. évtől megváltozott szabályait.

Munkáltatói, kifizetői juttatások

A legnagyobb horderejű változás azokat a szabályokat érinti, amelyek egyes – a nem munkadíjként és többnyire nem pénzben juttatott – jövedelmek közterheinek megfizetését eddig az általánosnál egyszerűbb és kedvezőbb módon, a juttató kötelezettségeként írták elő, vagy amelyeket meghatározott feltételekkel mentesítették a közterhek alól.

A változás lényege: a kedvezmények, mentességek radikálisan szűkülnek, a juttatások többsége munkaviszony esetében a bérre, más jogviszony esetében az adott jogviszonyból származó jövedelemre, jogviszony hiányában az egyéb jövedelemre vonatkozó közteherviselési szabályok szerint az összevont adólapba kerül. Ez a nem pénzbeli juttatások esetében a magasabb közteher mellett, többek között azt is jelenti, hogy a juttatót és a magánszemélyt kímélő elkülönült forrásadózás helyett mindkét félnek alkalmaznia kell az adóelőleg, az adó, a járulékok megállapítására, megfizetésére, vonatkozó szabályokat, nyilatkozattételi, bevallási rendelkezéseket.

Mindez jelentősen befolyásolja a kifizetők/munkáltatók juttatási (cafeteria) rendszerét, számviteli politikáját, bizonylatkiállítási (igazolási), nyilvántartási kötelezettségeit. A növekvő kötelezettségekkel szemben ugyanakkor a magánszemélyekre gyakorolt kedvezőtlen összhatást mérséklő tényező, hogy a jogosultak az összevont adóalapba átsorolt jövedelmekkel, azok adójával szemben is érvényesíthetnek kedvezményeket.

Béren kívüli és egyes meghatározott juttatások

A személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja tv.) 69-71. §-ainak módosult rendelkezései szerint 2019. január 1-jétől béren kívüli juttatást csak

• Széchenyi Pihenő Kártya (SZÉP-kártya) támogatásként adhatnak a munkáltatók,
• a szakszervezet a tagjának, a nyugdíjas tagjának, az említett magánszemélyek közeli hozzátartozójának, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozójának üdülőben nyújtott üdülési szolgáltatás értékéből az adóévben személyenként a minimálbérösszegét meg nem haladó összegben adhat,
• a szövetkezet közösségi alapjából a szövetkezet magánszemély tagja részére a szövetkezet alapszabályában foglaltaknak megfelelően az adóévben nem pénzben juttatott – egyébként adóköteles – jövedelem együttes értékéből személyenként a minimálbér havi összegének 50 százalékát meg nem haladó összegben adhat.

Megszűnik a 100 ezer forint pénzösszeg, mint béren kívüli juttatás. Ezzel összefüggő fontos tudnivaló, hogy a 2018. évi keretből áthúzódó összegre 2019. január 1-jétől a béren kívüli juttatásra vonatkozó rendelkezéseket már nem lehet alkalmazni, azt a bérre előírt szabályok szerint kell számfejteni és kifizetni.

Egyes meghatározott juttatásnak 2019. január 1-jétől csak

• a béren kívüli juttatások értékhatárokat meghaladó része,
• a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás,
• a kifizető tevékenységének ellátása érdekében biztosított helyi és távolsági távbeszélőszolgáltatás, mobiltelefon-szolgáltatás, továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel-szolgáltatás magáncélú használata,
• az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény (Öpt.) előírásai szerint a kiegészítő önsegélyező szolgáltatásnak nem minősülő célzott szolgáltatásra befizetett összeg,
• a munkáltató által szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, duális képzésben hallgatói munkaszerződés alapján részt vevő hallgató részére azonos feltételekkel és módon adott juttatások,
• az adóévben reprezentáció és üzleti ajándékok juttatása, azzal, hogy egyesület, köztestület, egyházi jogi személy, alapítvány/közalapítványt esetében mentes az adó alól az adóévben reprezentáció és a minimálbér 25 százalékának megfelelő egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándékok értékéből az a rész, amely nem haladja meg az adóévre vonatkozó beszámolóban kimutatott összes ráfordítás 10 százalékát, de legfeljebb az adóévre elszámolt éves összes bevétele 10 százalékát;
• az eddigi három helyett, évi egy alkalommal a minimálbér 10 százalékát meg nem haladó értékű csekély értékű ajándék,
• az olyan juttatás, amelynek igénybevételére egyidejűleg több magánszemély jogosult, és a kifizető nem képes megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett jövedelmet,
• az egyidejűleg több magánszemély számára szervezett, döntő részben vendéglátásra, szabadidőprogramra irányuló ingyenes vagy kedvezményes rendezvénnyel, eseménnyel összefüggésben a kifizető által viselt költség (beleértve a résztvevőknek a minimálbér 25 százalékát megnem haladó értékű ajándék költségét),
• az olyan adómentesnek, üzleti ajándéknak nem tekinthető üzletpolitikai (reklám) célú juttatás, amely nem tartozik a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá,
• a jogszabály alapján adott a dóköteles juttatás
minősülhet.

E juttatásokat érintő további változás, hogy a szociális hozzájárulásról szóló új törvény értelmében az egészségügyi hozzájárulás (eho) 14 és 19,5 százalékos mértékeit egységesen 19,5 százalék szociális hozzájárulási adó (szocho) váltja fel. Így a juttatónak az új szabályozás szerint a megmaradó egyes meghatározott juttatások esetében továbbra is a juttatás értékének 1,18-szorosa lesz az adó- és szocho-alap, míg a megmaradó béren kívüli juttatások kedvezménye a mostani 14 százalék eho helyett az lesz, hogy a fizetendő szja- és szocho-alap megállapításához az 1,18-as szorzót nem kell alkalmazni.

Mindez azt jelenti, hogy jövőre a munkáltató (ideértve a társas vállalkozást is a személyesen közreműködő tagja tekintetében), ha munkahelyi étkezés, étkezési utalvány, helyi utazási bérlet, iskolakezdési támogatási utalvány, iskolarendszerű képzési költség átvállalása, önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulás, magánszemély javára kötött biztosítás díja stb. formájában ad juttatásokat, azok adókötelezettségére a munkaviszonyból, személyes közreműködésből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ugyanez vonatkozik az adómentesség alól kikerülő lakáscélú munkáltatói támogatásra, mobilitási támogatásra, hallgatói hitel-törlesztés munkáltatói támogatására, a magánszemély javára kötött kockázati biztosítás díjára is.

SZÉP-kártya támogatások

A SZÉP-kártyára utalt támogatások 2019. január 1-jétől béren kívüli juttatásként, illetve egyes meghatározott juttatásként változatlanul a következők szerint adhatók:

Béren kívüli juttatásnak minősül

• a szálláshely alszámlára utalt, kormányrendeletben meghatározott szálláshelyszolgáltatásra felhasználható – több juttatótól származóan együttvéve – legfeljebb évi 225 ezer forint támogatás;
• a vendéglátás alszámlára utalt, melegkonyhás vendéglátóhelyeken (ideértve a munkahelyi étkeztetést is) kormányrendeletben meghatározott étkezési szolgáltatásra felhasználható – több juttatótól származóan együttvéve – legfeljebb évi 150 ezer forint támogatás;
• a szabadidő alszámlára utalt, a szabadidő-eltöltést, a rekreációt, az egészségmegőrzést szolgáló, kormányrendeletben meghatározott szolgáltatásra felhasználható – több juttatótól származóan együttvéve – legfeljebb évi 75 ezer forint támogatás.

Egyes meghatározott juttatásként adóköteles

• az előbbi értékhatárokat meghaladó támogatás;
• az előbbi értékhatárokat meg nem haladóan az adóévben folyósított támogatások együttes értékének az éves rekreációs keretösszeget meghaladó része.
Az éves rekreációs keretösszeg
• amennyiben a munkavállaló munkaviszonya egész évben fennáll, – ha a munkáltató költségvetési szerv – évi 200 ezer forint, más munkáltató esetében évi 450 ezer forint;
• a 200 ezer, illetve 450 ezer forintnak a munkavállaló által az adott munkáltatónál az adóévben a juttatás alapjául szolgáló jogviszonyban töltött napokkal arányos összege, ha a munkavállaló munkaviszonya csak az év egy részében áll fenn.

Nem kell a keretösszeget arányosítani, ha a munkaviszony a magánszemély halála miatt szűnik meg. Szintén nem kell arányosítani az egyes alszámlákra vonatkozóan előírt értékhatárokat.

Fontos változás, hogy a 76/2018. (IV. 20.) Korm. rendelet újra szabályozta a SZÉP-kártya kibocsátásának és felhasználásának rendjét. Eszerint a munkavállalók nem a munkáltatón keresztül, hanem a kibocsátónál igényelhetik a SZÉP-kártyát, úgy, hogy ennek érdekében a kibocsátóval közvetlenül kell szerződniük a szálláshely, a vendéglátás és a szabadidő alszámlák megnyitására. A kibocsátók már az idén megkezdték a szerződések kiküldését a meglévő kártyatulajdonosoknak, így a munkáltatók jövőre már csak az újonnan megnyitott SZÉP-kártyás számlákra utalhatják a támogatást. Az is változás, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók a támogatás feltöltését követő második év május 31-e után fel nem használt összeget nem utalják vissza a munkáltatók részére, hanem a munkavállalók azt továbbra is felhasználhatják, de a pénzforgalmi szolgáltatók a maradvány összegek után havi 3 százalék díjat számíthatnak fel, amelyet a SZÉP-krtyával közvetlenül összefüggő marketing költségeikre fordíthatnak.

Az önkéntes pénztári befizetésekre, szolgáltatásokra vonatkozó adószabályok változása

A 2019. január 1-jétől hatályos személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja tv.) 9. § (2) bekezdésének f) pontja kimondja, hogy az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba átutalt vagy más módon befizetett munkáltatói hozzájárulás, tag javára átutalt vagy más módon befizetett támogatói adományesetében a bevétel megszerzésének időpontja a kiadás teljesítésének napja. A 9. § (3b) bekezdése pedig meghatározza, hogy bevételként a hozzájárulás, adomány forrásául szolgáló összeget kell figyelembe venni, amelyből a megállapított jövedelem után a tagot terhelő közterheket a befizetést megelőzően le kell vonni, illetve a szocho-t, szakho-t meg kell fizetni. Ez azt jelenti, hogy a magánszemély jogviszonyától függően, a bérre, munkadíjra stb., vagy egyéb jövedelemre vonatkozó szabályok szerint olyan „bruttó” összeget kell számfejteni, és a megfizetett szocho-val, szakho-val együtt személyi jellegű ráfordításként elszámolni, amelynek a szja és a járulékok levonása után fennmaradó nettó összege azonos a pénztárba utalt, befizetett hozzájárulás, adomány összegével.

Ezzel összefüggésben

  • a Szja 28. § (1) bekezdés fb) alpontja megerősíti, hogy az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély tag egyéni számláján jóváírt összegek közül egyéb jövedelemként nem kell figyelembe venni többek között azt a jóváírást, amelynek forrásául szolgáló összeg az előzőek szerint más jövedelemként adóköteles munkáltatói hozzájárulás és/vagy a tag javára utalt támogatói adomány;
  • a Szja 44/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint a tag rendelkező nyilatkozatában a javára más személy által átutalt vagy más módon befizetett összeget is figyelembe veheti, ami alapján a törvényi feltételek fennállása esetén 20 százalék, de legfeljebb 150 ezer forint adóvisszatérítésre jogosult.

Az olyan adomány befizetésekor, amelynek felhasználásáról a támogató nem rendelkezik nevesítetten magánszemély javára, a befizetéskor sem a támogatónak, sem a pénztártagoknak nem keletkezik jövedelme, így adókötelezettsége sem. Ha utóbb ebből az összegből a pénztár döntése alapján mégis jóváírás történik a tagok egyéni számláján, az egyéb jövedelemként adóköteles [Szja tv. 28. § (1) bekezdés f) pont]. Ezt a jövedelmet adóelőleg nem terheli, az adót, és – mivel a szocho szempontjából a pénztár nem minősül kifizetőnek – a szocho-t a magánszemélynek az adóbevallásra előírt határidőig kell megfizetnie a jóváírt összeg 84 százalékát alapul véve.

Az előzőktől eltérően a célzott szolgáltatásra befizetett összegekre kétféle szabályozás vonatkozik:

  • Az Önkántes Kölcsönös Biztoítópénztárakról szóló törvény (Öpt.) 50/B. -a szerinti kiegészítő önsegélyező szolgáltatásra célzott szolgáltatáskéntbefizetett összeg után a befizetéskor nem keletkezik sem a befizetőnek, sem a pénztártagnak adókötelezettsége, ugyanakkor az ilyen szolgáltatás igénybevételekor a magánszemélynek a szolgáltatás értékének megfelelő adóköteles egyéb jövedelme keletkezik. E jövedelemre tekintettel adóelőleget nem kell fizetni, a pénztár a szocho tekintetében nem minősül kifizetőnek, a szja-t és a szocho-t a jövedelem 84 százaléka után a magánszemélynek az adóbevallásra előírt határidőig kell megfizetnie. Ezt az egyéb jövedelemként adóköteles összeget a magánszemély a Szja tv. 44/A. §-a szerinti rendelkező nyilatkozatában nem veheti figyelembe.
  • A Szja 70. § (2) bekezdése szerint csak a kiegészítő önsegélyező szolgáltatásnak nem minősülő célzott szolgáltatásra befizetett összeg lesz egyes meghatározott juttatásként adóköteles, azaz utána a kifizetőt (munkáltatót) 1,18x(0,15szja+0,195szocho) terheli. Ezzel összhangban a kiegészítő önsegélyező szolgáltatásnak nem minősülő célzott szolgáltatás adómentesen vehető igénybe [Szja tv. 1. számú melléklet 6.5 és 6.10. pont].

Kiegészítő önsegélyező szolgáltatást többek között

  • a gyermek születéséhez, neveléséhez (iskolakezdéshez), taníttatás költségeihez,
  • a munkanélküliséghez,
  • a tűz- és elemi károkhoz,
  • az egészségi állapothoz, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz költségekhez,
  • a halálesethez,
  • a közüzemi díjak megfizetéséhez,
  • a lakáscélú jelzáloghitel törlesztéséhez,
  • otthoni, illetve idősgondozáshoz,
  • egészség-szűrési, egészségmegőrző, betegség megelőző programokhoz az Öpt. 50/B. -ában meghatározott feltételekkel adott támogatás.

Fontos tudnivaló, hogy a Szja tv. pénzforgalmi elvéből következően – eltérő (átmeneti) rendelkezés hiányában – a módosult szabályokat 2019. január 1-jétől akkor is alkalmazni kell, ha az érintett befizetés az előző évről áthúzódó juttatás.

A biztosítási díjakkal összefüggő adókötelezettségek változása

A Szja tv. szerint 2019. január 1-jétől kizárólag adóköteles díjú kockázati biztosítást köthető a magánszemély (például a munkavállaló) javára. A magánszemély biztosítottra kötött biztosítási szerződés alapján más személy (például a munkáltató) által fizetett díj után a szerződő és a biztosított között fennálló jogviszonyból származó jövedelemre, ennek hiányában az egyéb jövedelemre vonatkozó szabályok szerint keletkezik adókötelezettség.

Az ezzel összefüggő módosítások:

  • A Szja 3. § 89. pontja új meghatározást ad az adóköteles biztosítási díj fogalmára. Ennek lényege, hogy csoportos biztosítás esetén – ha a biztosítási szerződés alapján másként nem határozható meg – a csoportos biztosítás díjának a magánszemélyre arányosan jutó része számít a szerződő és a biztosított között fennálló jogviszonyból származó vagy egyéb jövedelemnek. Ha pedig a magánszemélyre jutó díj arányosítással sem állapítható meg, a csoportos biztosítás díja egészében adóköteles, mely esetben a Szja tv. 70. § (6) bekezdésének b) pontja értelmében a díjfizetőt az egyes meghatározott juttatásokra vonatkozó kötelezettség 1,18x(0,15szja+0,195szocho) terheli. Ez utóbbi körbe tartoznak az olyan csoportos élet-, baleset- és betegségbiztosítások, melyeket a kifizető (munkáltató) egy adott személyi állományra (például az összes alkalmazottra, a fokozottan veszélyes munkakörbe sorolt munkavállalókra) köt meg. E biztosításoknál a biztosítási díjat a biztosítási időszak kezdőlétszáma vagy az átlagos statisztikai állományi létszám alapján határozzák meg. Ugyancsak ide tartoznak a nyilvános rendezvényekre kötött kockázati biztosítások (például, ha egy tömegeket vonzó rendezvény résztvevőire csoportos balesetbiztosítást köt a rendezvényszervező), mely esetben sem a pontos létszám, sem a résztvevők személyes adatai nem ismertek
  • A Szja 3. § 91. pontja új meghatározást ad a kockázati biztosítás fogalmára is. Eszerint kockázati biztosítás az olyan személybiztosítás, amelynek sem lejárati szolgáltatása, sem visszavásárlási értéke nincs. Továbbá kockázati biztosításnak minősül a kockázati biztosítási elemeket is magában foglaló biztosítások esetében az igazoltan elkülönített kockázati biztosítási dijrész is, de nem minősül kockázati biztosításnak – akkor sem, ha a biztosító teljesítését biztosítási esemény váltja ki –, ha az adott biztosítási szerződés vonatkozásában a biztosítási feltételek szerint a biztosító teljesítésének összege nem haladhatja meg az adott biztosítási szerződésre befizetett biztosítási díj és az azzal kapcsolatosan képződő hozam együttes összegét.
  • A Szja 7. § (la) bekezdése helyébe lépő rendelkezés szerint a 3. § 89. pontjától eltérően nem szerez bevételt a díjfizetés időpontjában a biztosított magánszemély, ha a biztosító teljesítésére korlátozások nélkül a díjat fizető más személy jogosult. Ha a kockázati biztosítás kedvezményezettje nem a díjat fizető más személy, akkor a megtakarítási díjrész erejéig nem szerez bevételt a magánszemély, feltéve, hogy a megtakarítási díj alapján járó biztosítói teljesítésre korlátozások nélkül a díjat fizető más személy jogosult. Ez azt jelenti, hogy ha valamennyi biztosítói teljesítésre (tehát nem csak a lejáratkor kifizetett ún. elérési (megtakarítási) összegre, hanem – a kockázati, vagy ilyen biztosítási elemeket is magában foglaló vegyes biztosítások esetében – a haláleseti, baleseti összegekre is) korlátozások nélkül a díjat fizető más személy (például a munkáltató) jogosult, úgy a biztosított magánszemély a díjfizetés időpontjában nem szerez bevételt, tehát adókötelezettség sem keletkezik. Mivel azonban a kockázati, illetve vegyes biztosításokra általában az jellemző, hogy a kockázati eseményhez fűződő (baleseti, haláleseti) kifizetések, juttatások kedvezményezettje a biztosított vagy az általa megnevezett más magánszemély (családtag), míg a díjfizető más személy csak a megtakarítási díjrész tekintetében kedvezményezett, ilyenkor a díjrészek igazolt elkülönítése alapján csak a kockázati díjrész után kell a magánszemélynek – vagy, ha a Szja tv. 70. § (6) bekezdésének b) pontját kell alkalmazni, a díjfizetőnek – adóznia.
  • A Szja 9. § (3a) bekezdése helyébe iktatott rendelkezés értelmében, ha a 7. § (la) bekezdése szerinti esetben a biztosítási szerződés utóbb úgy módosul, hogy a biztosító teljesítésére nem a díjat fizető más személy, hanem a biztosított vagy más magánszemély (családtag) válik jogosulttá, illetve ha a biztosított a szerződő helyébe lép, a szerződésmódosítás időpontjáig – kockázati biztosítás esetében az aktuális biztosítási évben – megfizetett díj a szerződés módosításának időpontjában egy összegben minősül adóköteles biztosítási díjnak a biztosított magánszemélynél. Ha a magánszemély a korábban megfizetett díjat a díjat fizető személynek megtéríti, ezt a szabályt nem kell alkalmazni.
  • A Szja tv. 95. § (6) bekezdése helyébe lépő átmeneti rendelkezés értelmében az adóköteles díjú személybiztosításokra és a kockázati biztosításra vonatkozó 2018. december 31-én hatályos előírásokat még a 2018-ban kezdődő biztosítási évben a a szerződés fordulónapjáig, de legfeljebb 2019. december 31-éig alkalmazni kell. Amennyiben a biztosítási díj vagy annak egy része a Szja tv. 1. számú mellékletének a díjfizetés időpontjában hatályos 6.3. alpontja szerint adómentes bevételnek minősült, úgy ezen biztosítás adómentes díjjal fedezett biztosítási időszakában bekövetkezett biztosítási esemény alapján nyújtott szolgáltatásra az 1. számú melléklet 2018. december 31-én hatályos 6.6. és 6.7. alpontját kell alkalmazni.

Cikkek forrása: ado.hu

Az oldal cookie-kat használ, hogy minél több hasznos funkciót biztosítson a látogatóknak.