Elhunyt tisztségviselői tiszteletére állította a Vasutasok Szakszervezete azt az emlékkövet, amelyet augusztus utolsó napján avattak fel az elnökség tagjai. „Az ember hivatása, hogy megismerje az igazságot, szeresse a szépet, kívánja a jót, és cselekedje a legjobbat.” Ezzel, a kőre is felvésett Beethoven-idézettel kezdte ünnepi, avató beszédét Meleg János.
A VSZ elnöke szerint a zeneszerző szavai nagyon illenek azokra a tisztségviselőkre, akik az elmúlt években elhunytak. „Hivatást és elkötelezettséget jelent szakszervezeti tisztségviselőnek lenni, hiszen a munka mellett nem könnyű a tagok, a kollégák érdekeiért harcolni, segíteni őket” – mondta az elnök. Meleg János emlékeztetett: az utóbbi időben sajnos megnövekedett azoknak a tisztségviselőknek a száma, akik nem érték meg a jól megérdemelt nyugdíjas éveket sem, mert a hirtelen jött betegségek legyőzték őket. S azok, akik tisztségviselőként életükben vitézül küzdöttek a munkavállalókért a kegyetlen halállal szemben tehetetlenné váltak. Az eltávozottak után olyan űr és hiányérzet maradt, amely sohasem fog megszűnni, legfeljebb csak megtanulunk a tátongó lyukakkal együtt élni. Minden halállal elveszett valami, ami értékes és pótolhatatlan – emlékeztetett beszédében az elnök. Meleg János leszögezte: a most ünnepélyesen felavatott emlékkövet minden eltávozott tisztségviselő tiszteletére állította a VSZ elnöksége. Emléküket örökre a szívünkbe zárjuk. Nyugodjanak békében – fejezte be ünnepi beszédét az elnök.
A VSZ elnökségének megjelent tagjai egy szál fehér szegfűvel tisztelegtek elhunyt kollégáik emléke előtt.
