Legutóbb az Észak PFT hatvani Területi Zöldterület Karbantartó Egységnél dolgozók munkakörülményeit vizsgáltuk telephelyükön. Az épületben többféle funkcióra alkalmas, illetve alkalmatlan helyiséget vettük górcső alá. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az épület nem kizárólag férfiak munkahelyeként szolgál.
Nos, akkor lássuk miket tapasztaltunk!
Az összesen 17 - nő és férfi – munkavállalóra jut egy WC és egy amúgy nem megfelelően kialakított tusoló. Az egyik 30-40 négyzetméteres helyiség a következő funkciókat tölti be: öltöző, tartózkodó, étkező, munkavezetői iroda, eligazító a napi feladatokhoz, üzemanyag, adalékanyagok, valamint gépek, tucatnyi fűkasza tárolása. Igazi „többfunkciós” helyiség. Talán mondanunk sem kell, milyen élvezettel tartózkodhatnak a kollégák a benzingőzös térben pláne, hogy ugyanitt kell étkezniük is. Nem kis szarkazmussal akár arra is gondolhatnánk, hogy mivel a benzingőzben hamar elmegy az étvágy, kevesebbet kell ételre költeni. De félre a rossz poénokkal!
Veszélyes
Jelen állapotában ez a helyiség még egyszerű ott tartózkodásra sem megfelelő, nemhogy munkavégzésre. Veszélyes, mérgező anyagokkal foglalkozó komoly szakmai cégek határozottan tiltják az étkezést, de még csak a bent tartózkodást is olyan helyiségekben, ahol veszélyes anyagokat tárolnak. Annyi szabálytalanságot, s az előírások sorozatos megszegését tapasztaltuk itt, egyetlen szemlénk során, hogy felsorolni is hosszú lenne. Az épületben található helyiségekben akár kulturált munkakörülményeket is lehetne teremteni, ám egy – nem is kis – probléma akkor is marad. Ki kell alakítani – vagy elkülöníteni – még néhány tusolót és WC-t, hogy mindkét nem képviselői megfelelő körülmények között tisztálkodhassanak, öltözhessenek és használhassák a számukra kijelölt illemhelyet. Ehhez kéne néhány millió forint és hosszabb idő a kivitelezéshez. Igaz, ha az átalakítást 4-5 évvel ezelőtt, e rémes munkahely beüzemelésekor megcsinálták volna, már rég el is felejthetnénk. Ráadásul, az akkori bekerülési költsége így is könnyen elvihetik az esetleges különböző hatósági bírságok. És akkor még számoltunk azzal a kieséssel, ami akkor keletkezne, ha veszélyes körülmények miatt betiltanák itt a munkavégzést, s arra köteleznék a munkáltatót, hogy az előírásoknak megfelelően alakítson ki a biztonságos körülményeket. Leszögezhetjük: ezen, az egészséget és biztonságot veszélyeztető munkahelyen nem lenne szabad embereket dolgoztatni.
Ki engedte ezt?
Hol volt a munkavédelem, foglalkozás-egészségügy véleménye, amikor ezeket a helyiségeket munkahellyé nyilvánították? Miért nem kérdezték a munkavédelmi képviselőt? Persze döntést hozni, végrehajtatni egyszerűbb és gyorsabb, mint a jogszabályok szerint eljárni és kikérni a szakemberek azok véleményét. Szóval, néhány millió és megoldódik a probléma. De mikor? És itt jött a fordulat. Kedves vendéglátóink elkalauzoltak a néhány percnyi sétára található helyszínre és mutattak egy ingatlant. Az épület, az egykor szebb napokat látott MÁV Kertészet telephelye volt, jelenleg üresen áll. Utoljára Hatvan Önkormányzata használta, bérelte a MÁV-tól. Ez az épület méretében, felszereltségében, állagában és egyéb adottságaiban is felülmúlja, azt a helyet, amelyet a MÁV jelenleg biztosít a zöldterület karbantartó munkavállalók számára. Az ingatlan jogi helyzetét nem ismerjük. Ugyanakkor kis túlzással állíthatjuk, hogy csak ki kell takarítani és lehetne költözni. Ez már most olyan hely, amilyenről a munkavállalók jelenleg csak álmodoznak. Ja! Ezzel az ingatlannal, megfontolt döntésekkel, több millió adóforintot takaríthatnánk meg, nem beszélve a hatóságok ellenőrzéseiből következő anyagiakról. Időnként tapasztalható, hogy munkakörülményeken javítani „könnyebb”, ha belefér egy-egy beruházásba vagy gazdaságilag is megalapozott. Szerintünk nem kérdés jelen esetben, hogy inkább döntés kell, mint pénz a jobb munkakörülmények sőt, a megfelelő munkakörülmények biztosításához.
A helyzet megoldását írásban kezdeményeztük a döntési hatáskörrel rendelkező vezetőknél.
Cikkünk megszületése után, a Vasutasok Szakszervezete megkeresésére reagált a munkáltató és október 2-án közös helyszíni bejárást tartottunk. Szakszervezetünk bízik benne, hogy a hatvani „zöldterületes” kollégáink megnyugtató, minden jogos igényt kielégítő elhelyezése hamarosan megoldódhat, és hosszabb távon rendeződik. Megígérjük: folyamatosan figyelemmel kísérjük a telephellyel kapcsolatos intézkedéseket.