Mert mindkettőben volt része, hol saját szándékából, hol a sors és a körülmények szorításában. De sohasem merült fel benne az, hogy ne menjen végéig azon az úton, amin kollégái, és szakszervezetünk tagsága jóvoltából indult el. Még akkor sem adta fel, amikor már nagyon nehéz volt.
Ezt az utat öt évnyi vasutasság után, 1975-ben kezdte, amikor szakszervezeti bizalminak választják. Három év múlva kiderül, a tagság szélesebb körében is van hitele, mert a TEBF Műhelybizottságának regionális elnökeként folytatja, majd 1979-ben az éppen megalakult BFF Szakszervezeti Bizottságának titkára lesz. Közben Záhonyba, a Főnökség központjába folytatja a vasutasságot, a Hálózat és Berendezés Felügyeleten. Jellemző eset volt, amikor kollégáival átnézték a kábelek nyilvántartását, és kiderült, hogy a nyilvántartás alapján is számolt teljesítménybér – „záhonyi pénz” – fele annak, amit érdemelnek a munkatársak. Lett ribillió és vizsgálat, de végül maradt a megemelt díjazás.
Három év multán, 1982-ben a Körzeti Szakszervezeti Bizottsághoz (KSZB) munkatársa lesz 1987-ig, Verba Ferenc titkársága idején. Innen jelentkezett – és vették fel – 1986-ban a Politikai Főiskolára, ahol 1989-ben vehette át politológus diplomáját. Még ebben az évben visszakerül a Főnökségre, és ahogyan ő fogalmazott, nyomban „titánkáder”, avagy „ejtőernyős” lett belőle, ám nem sokáig. A következő év tavaszán tisztújítás volt a KSZB élén, negyedmagával ő is indul, és nagy többséggel győz. De azt talán ő sem gondolta, hogy a titkári székkel a rendszerváltozás bonyodalmait a nyakába veszi.
Mert rendszerváltozás Záhonyban is volt, mely során meg kellett küzdenie a politikával, a vasúttal és az osztódással szaporodó társ-szakszervezetekkel is. Sokat tett azért, hogy a Záhonyt szabdaló átalakítások minél kevésbé sújtsák kollégáinkat. Erőfeszítéseinek köszönhetően a Vasutasok Szakszervezete minden más akarat ellenére megőrizte befolyását és jelentőségét.
„Utólag visszagondolva semmi nem volt rosszabb – emlegette gyakran – mint amikor a társakkal kellett veszekedni, hiszen minden rossz szónak a vasutasok látták, látják kárát.” És az ő egészsége, de mindennek ellenére azt mondta: A szakszervezeti mozgalomban vezetőként eltöltött harminc év életem legszebb időszaka volt, azt is mondhatom, hogy embert csinált belőlem. Arra büszke vagyok, még akkor is, ha voltak konfliktusok, veszekedések”.
Útjának 2016. szeptember huszonhetedikének éjszakáján ért a végére.
Pöhacker Attila temetése 2016. október 8-án ( szombaton) 14.00 órakor lesz a záhonyi temetőbe.