BETEGSZABADSÁG VAGY TÁPPÉNZ?

Ha a dolgozó tünetmentes, de fertőzött, akkor keresőképtelennek minősül. (Ez talán eddig sem volt kérdés.) Ami vita tárgyát képezheti, az, hogy ez esetben milyen juttatás illeti meg. Álláspontom szerint – mivel igazoltan fertőzött- betegség miatt lesz keresőképtelen. (Az Ebtv. 44. § a) pont szerint keresőképtelen, aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni.) A jogszabály a „betegséget” és nem „tünetek mutatását” jelöli meg keresőképtelenségnek. Az Mt. 126. § (1) bekezdés szerint a munkáltató a munkavállaló számára a betegség miatti keresőképtelenség tartamára naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadságot ad ki.  Tehát, a tünetmentes, de fertőzött munkavállaló számára betegszabadság jár.

Ha a munkavállaló tünetmentes, de nem tudni, hogy fertőzött-e, és elkülönítés alá kerül, akkor is keresőképtelennek minősül. (Itt nem az Ebtv. 44§ a) pontja a hivatkozás, hanem az Ebtv. 440  g) pont: akit közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltanak és más beosztást nem kap, vagy akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek, továbbá aki járványügyi, illetőleg állat-egészségügyi zárlat miatt munkahelyén megjelenni nem tud és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem foglalkoztatható.) Ugyanakkor, mivel itt nem tudható, hogy a dolgozó beteg -e, nincs jogalap a betegszabadság fizetésére. (Mivel a dolgozó nem beteg.) Ilyenkor valóban csak a táppénz jár neki, nem betegszabadság.

Való igaz, hogy állam téríti az elkülönítés során felmerülő kiesett jövedelmet. (Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 70. § szerint a járványügyi elkülönítés, a járványügyi megfigyelés és a járványügyi zárlat, továbbá a járványügyi ellenőrzés idején az azok végrehajtásával összefüggésben felmerült, a fertőző betegnek, illetve a kórokozó hordozónak fel nem róható, szükséges és indokolt költségeket és a társadalombiztosítási jogviszony alapján meg nem térülő kiesett munkajövedelmet az állam a fertőző beteg, illetve a kórokozó hordozó részére megtéríti.)