A gőzöskorszak alkonyán számos kiszolgált gép a vasútállomások díszeként, szobormozdonyként kezdett új életet. Több mint ötven év szolgálat után, 1982-ben így került Sóstóra a közismert gőzmozdony.
Bár a szobor túlélte a kisvasutat, amelynek állomását díszíti, az utóbbi időben már inkább szégyene volt Sóstónak, ezt pedig nem nézhették tétlenül a szakmájukat szerető vasutasok.
Múzeumi tulajdon
A Vasutas Kulturális Alapítvány kiemelt feladataként kezeli az ország szoborgőzöseinek esztétikai felújítását, a történelmi emlékek megőrzését.
– Tavaly a nyíregyházi állomás gőzöse szépült meg, az idén pedig a sóstói is méltó lett a környezetéhez – említette a legutóbbi eredményeiket Suszter Csaba, az alapítvány elnöke. Hozzátette: a mozdony a Közlekedési Múzeum tulajdona, az intézmény azonban csak az engedélyezéssel tudott hozzájárulni a teljes külső felújításhoz, pénzzel nem.
Önkéntes munkával
Az újra csillogó gőzöst Meleg János adta át csütörtökön.
– Szeretném megköszönni mind a munkavállalóknak, mind a vezetőknek – különösen Móré Sándor csomóponti főnöknek –, hogy erre az ügyre áldozták a szabadidejüket. Az anyagköltséget a Vasutas Kulturális Alapítvány állta, a hegesztés, csiszolás, szegecselés, alapozás és festés pedig az önkéntesek mintegy 250 munkaóráját emésztette fel – méltatta a résztvevőket a Vasutasok Szakszervezetének elnöke. – Nekik köszönhető, hogy megőrizhetjük az utókor számára ezt a műszaki emléket, amely ezen túl nem a vasút szégyeneként, ócskavasként áll itt, hanem azokra az időkre emlékeztet, amikor a MÁV a nemzetgazdaság zászlóvivője volt.
A hierarchia túlsó végén
A legendás 424-es mozdony a „Bivaly” becenevet kapta a vasutasoktól, a 275-ös helyét pedig jól érzékelteti a mozdonyok hierarchiájában a „Nyalóka” elnevezés.
A típust 1928 és 1940 között gyártotta a Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak. A gépezet nem száguldásra termett (legnagyobb sebessége 70 kilométer/óra), alig 30 tonnás tömegével pedig a legkisebb típusok egyike. Mellékvonali (de nem kisvasúti) forgalomra készült, ennek a feladatnak pedig kiválóan megfelelt, ezért 148 darab készült belőle.
A sóstói „Nyalókát” 1981-ben Püspökladányban nyugdíjazták. Legutóbb 1999-ben újították fel, vagyis igencsak esedékes volt az alapítvány és a hagyománytisztelő vasutasok közbelépése.