Negyvennégyezer napi szolgálat telt el azóta, hogy 1896. szeptember 20-án megalakult a Vasutasok Szakszervezete – kezdte beszédét Meleg János elnök. Kevés olyan érdekvédelmi szervezet van Magyarországon, amelyik ilyen múlttal dicsekedhet, mint a miénk – mondta az elnök. Büszke vagyok arra, hogy a Vasutasok Szakszervezete vezetője lehetek, s együtt ünnepelhetek azokkal a kollégákkal, akik az elmúlt időszakban a mozgalom meghatározó tisztségviselői, szereplői voltak – szögezte le az elnök, aki beszédében felidézte a VSZ történetét a kezdetektől napjainkig. A vasutasság mindig is a társadalom és a gazdaság meghatározó szereplője, sőt formálója volt, ezért is szégyen, hogy az ágazat sikeréért – is – küzdő emberek kevés pénzért, rossz körülmények között és kellő megbecsülés nélkül dolgoznak – mondta. Az elnök szerint a történelem megismételte önmagát. 2012-ben a módosított Mt. hatására jelentősen megnőtt a munkaidő, a munkaközi szünetet kivették a munkaidőből, megszűnt a korkedvezményes-korengedményes munkakör, s a vasutas-bérek a nemzetgazdasági átlag alatt vannak. Ezek azok az okok, amelyek miatt a dolgozók ismét menekülőre fogták, s aki csak teheti, máshol keres boldogulást – sorolta az elnök.
Öntudatos, erős szakszervezet kell!
A múltat és a jelent állította szembe egymással a következő felszólaló, Koszorús Ferenc, aki 41 évvel ezelőtt lett a szervezet főtitkára, s bevallotta: 26 éve nem szerepelt a szakszervezeti tagok előtt. A VSZ volt főtitkára a hosszú kihagyás ellenére lendületes, magával ragadó hozzászólásában vezetette végig a történelem mentén a szakszervezeti mozgalom jelentősebb állomásait. Méltatta az alapítókat és hosszan sorolta a szervezet múltbéli és jelenlegi érdemeit is. A vasút mindig meghatározó szerepet töltött be, s volt idő, amikor a vasutasság” állam volt az államban”. Leszögezte azonban, hogy a mostani szakszervezeti vezetőknek a régieknél is nehezebb dolguk van, mert a jelenlegi politikai környezetben minden korábbinál nehezebb a mozgalmat életben tartani és eredményes szakszervezeti munkát végezni. A szakszervezeti jogokat megnyirbálta a hatalom, alacsonak a bérek és a nyugdíjak is, bizonytalanság és félelem uralja a munka világát – sorolta a jelenlegi súlyos gondokat. - Nem tudom, megmondani, pontosan mit kell tenni ebben a helyzetben, de azt tudom, hogy a lejtőre állított szakmát és a megélhetésükért küzdő, elviselhetetlen terhek alatt görnyedő munkavállalókat csak egy erős hatalommal rendelkező, egységes szakszervezet képes megmenteni – szögezte le hozzátéve, hogy tudja, a jelenlegi vezetők ki fognak találni valamit, hogy megmentsék a mozgalmat. Beszéde vége felé kijelentette: öntudatos, hatalmi erővel, nagy befolyással rendelkező szakszervezet kell. Kiemelte egy új jogrendszer megalkotásának a fontosságát is úgy, hogy a szakszervezetnek ott kell lennie a jogalkotási folyamatban.
Koszorús Ferenc beszéde után Meleg János elnök átadta a Vasutasok Szakszervezete elnöksége által odaítélt kitüntetéseket, dicsérő okleveleket, amelyeket tisztségviselők és alapszervezetek vettek át.
120 éve szolgálatban
A díjak átadását követően, de még meghitt, ünnepi hangulatban Horváth Csaba szervezetpolitikai alelnök lépett a mikrofonhoz, hogy köszöntse a 120 évet „megélt” Vasutasok Szakszervezetét: „120 éve szolgálatban. Ezt a szlogent választottuk alig egy évvel ezelőtt, mert ez a mondat tükrözi legjobban azt a küldetést – szolgálatot –, amelyet a Vasutasok Szakszervezete a megalakulása első percétől, sőt, talán már azt megelőzően is komolyan vett. Ez a szolgálat ugyanis az emberek boldogulásának elősegítéséről, munkahelyi érdekeik védelméről, a gondjaik iránti érzékenységről és a segíteni akarásról szól.
A szakszervezeti munka minden történelmi időszakban szívós, leleményes és kitartó küzdelmet igényelt, s ez így lesz a jövőben is, mert az elődök áldozatvállalása és példája minket is kötelez” mondta, majd részletesen felsorolta, miért kell büszkének lenniük, s miért büszkék is a mai vezetők azokra, akik kitaposták a VSZ útját.
- Büszkének kell lennünk – és azok is vagyunk – azokra a vasúti munkásokra, akik megértve az összefogás szükségszerűségét 1896. szeptember 20-án megalakították az első, még illegális vasutas szakszervezetet – mondta, majd a felsorolásban kiemelte azt a váltóőrt, a kisegítő fékezőt és állomásmálházóra, aki 1904. április 20-án az Érsekújvárról érkező vonat elé fekve elindította az első országos sztrájkot.
Az alelnök hosszan sorolta az okokat, amiért a fiatalok, s a mai vezetők is büszkék lehetnek az elődökre. Megemlítette azonban azt is, hogy „mindig voltak és sajnos lesznek is olyanok, akik nem az összefogást, hanem a széthúzást ösztönzik, vagyis, a közösség erejét nem gyarapítják, hanem gyengítik”.
Horváth Csaba kijelentette azonban, hogy a mozgalmunk egész története a szolidaritás felbecsülhetetlen értékét bizonyítja. Ezt az értéket kell tovább vinno, hogy a majdani utódok a maiak tetteire, „vagyis, ránk” is büszkén emlékezhessenek majd, s egy, a mostanihoz hasonló ünnepségen méltassák azokat.
Isten éltesse a Vasutasok Szakszervezetét! – mondta, a felhangzó taps közben, amely részben már a háta mögött betolt tűzijátékos tortának szólt.
Miután a vendégek között kiosztották a 120 éves a VSZ feliratú kitűzőket – amelyekből az első darabokat a szervezet volt elnökei kaptak meg Meleg Jánostól, a mostani elnöktől –, a 15 évvel ezelőtt alakult pécsi Vivat Bachus acapella énekegyüttes vidám bordalokat – is – tartalmazó fergeteges előadásán szórakozhattak a VSZ tagjai.