Nagyban elősegítette a magánnyugdíj pénztárakba befizetett nyugdíjjárulékok állami úton történő átirányítása a költségvetés más területeire.
A nyugdíjrendszerbe vetett hitet tovább gyengítette, hogy még korábban az Alkotmányban a nyugdíj, vonatkozásában az állam „biztosítja” szót használta, az Alaptörvényben csak a „törekszik” kifejezés szerepel, ez jelentős bizonytalansági kockázatot jelent.
Sajnos van még egy harmadik tényező is, amely szintén bizonytalanságot eredményezett ez pedig a munkáltató által a munkavállaló után befizetett nyugdíj és egészségügyi (társadalombiztosítási) járulék átnevezése szociális adóvá. Az alapvető különbség a két fizetési kötelezettség között, hogy amíg a társadalombiztosítási járulék fizetése nyomán létrejövő biztosítási jogviszonyból a törvény által előre meghatározott módon és mértékben keletkezett ellátási jogosultság, addig a szociális hozzájárulási adó nyomán előre meghatározott mértékű ellátási kötelezettség nem keletkezik.
A felsorolt indokok alapján sajnos érthető a nyugdíjrendszerbe vetett bizonytalanság kialakulása. Tudjuk, aktív fiatal korban nem az elsődleges kérdések közé tartozik, hogy mi lesz velem, ha megöregszem, de talán mégis érdemes foglalkozni ezzel a kérdéssel.
Tekintsük át melyek, azok a fontos nyugdíjhoz kapcsolódó kérdések, amelyeket érdemes megismerni és figyelemmel kísérni.
Először határozzuk meg mi a nyugdíj?
A nyugdíjbiztosítási rendszerben a biztosítottnak a nyugdíjas kor elérésekor egész további életében folyósítandó járadékot állapítanak meg, amelyre a biztosított jogosultságát a korábbi (kereső időszakban) történt járulékfizetéssel szerezte meg. Vagyis a nyugdíj egy élethosszig tartó rendszeresen folyósított jövedelem, amely (főszabályként) biztosítási alapon, a munkában töltött évek befizetései alapján megszerzett jog –lényegében a nyugdíj biztosítja az időskorú népesség megélhetését.
Milyen nyugdíjrendszerünk van?
Hazánkban 1951 óta van felosztó-kirovó nyugdíjrendszer A felosztó-kirovó rendszer az éppen aktív dolgozók adójellegű járulékaiból finanszírozza az éppen nyugdíjas korú lakosság nyugdíját. Bár ez a rendszer mentes a gazdasági kockázatoktól, legalábbis ami a befektetések elértéktelenedését illeti, nem elhanyagolható politikai kiszámíthatatlansága: a majdani nyugdíj összegét politikai döntések határozzák meg, az egyén csak minimális mértékben tudja a saját nyugdíját, illetve annak összegét befolyásolni. Nem igényel takarékoskodást, fő hátránya, hogy egy ilyen rendszer erősen ki van téve a demográfiai változásoknak: az öregedő népességben megnő az egy aktív keresőre eső nyugdíjasok száma, ami vagy a járulékok növelését, vagy a nyugdíjak reálértékének csökkentését teszi szükségessé
Az egyén számára a jelenlegi nyugdíjrendszerben melyek a legfontosabb tényezők?
A hivatalosan bejelentett munkaviszony, ez a MÁV-nál és a MÁV Csoporthoz tartozó cégeknél biztosított, de nem árt időközönként ezt ellenőrizni. (Kormányablakon keresztül lehetséges) https://.ugyfelkapu.magyarorszag.hu
A munkabér, amely majd alapját képezi a nyugdíjnak, ezért a béralkuknál nem csak a jelenlegi helyzetért folyik a harc, hanem majd az időskori megélhetés milyenségéért is.
Milyen módón számolják ki és határozzák meg a nyugdíjakat, vagyis milyen nyugdíjrendszer lesz akkor érvényes, amikor elmegyek nyugdíjba.
A harmadik tényező az egyik legnehezebb kérdés. A modern gazdaságokban két alapvető nyugdíjrendszer ismert: a tőkésített és a felosztó-kirovó rendszer. Az első rendszerben mindenki saját magának takarékoskodik. A második rendszerben viszont társadalmi szinten nincs se hitel, se megtakarítás: minden időszakban a dolgozó korosztályok által termelt javakra szóló jogcímeket – jövedelmeket – valamilyen elv szerint elosztják az összes élő korosztály között. A felosztó-kirovó rendszerben viszont van három dolog, ami jelentős befolyással bír. A születések száma Magyarországon csökken, egyre többen vándorolnak ki az országból, az idősek pedig egyre tovább élnek. Mindez oda vezet, hogy az előttünk álló években egyre kevesebb dolgozónak kell eltartania egyre több nyugdíjast. Tíz évig még nem fordul negatívba a Nyugdíjbiztosítási Alap egyenlege, 2026-tól azonban elkezdődik a hiány halmozódása. Húsz év múlva már megközelíti a 300 milliárd forintot is a hiányzó összeg, mutat rá "A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról" című tanulmányban négy szakértő. A kutatási eredmények alapján a szerzők kiemelik, hogy jelenleg folyamatban lévő nyugdíjkorhatár-emelés az elkövetkező tíz évre hatékonyan csökkenti az alap kiadásait, így biztosítva annak fenntarthatóságát. A kedvezőtlen demográfiai helyzet azonban a 2020-as évek második felétől kezdődően egyre súlyosabb terhet ró a nyugdíjrendszerre, amelyet önmagában sem a bemutatott mértékű reálbér-emelkedés, sem pedig a foglalkoztatottság feltételezett javulása nem képes ellensúlyozni. Látható, hogy a rendszerrel foglalkozni kell, nagyfokú átalakítására lenne szükség. Az tudott dolog, hogy egy új nyugdíjrendszer nem jön létre egyik napról a másikra, hosszú folyamat akár 10, 20 évet is igényelhet.
Számunkra ismert tény, hogy a nyugdíjrendszerünk sorsa kiszolgáltatott a politikai döntés hozok rövid távú érdekeinek. Az egymást követő kormányok nem szívesen hallottak/hallanak azokról a bonyolult összefüggés rendszerekről, amelyek befolyásolják a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát. A szakértői véleményeket szelektíven kezelik, a politika azokra a véleményekre figyel elsősorban, amelyek alátámasztják az adott kormány politikai szándékát. A meghatározó politikai erők között nem jött létre konszenzus a nyugdíjrendszer stratégiai kérdéseiről.
Mi a feladatunk?
Érdekvédelmi munkánk figyelmét a nyugdíjrendszer jövőjére irányítani, ehhez szükséges a két réteg (aktív és nyugdíjas) mielőbbi összefogása.
Természetesen önmagában e kérdést nem célszerű kezelni, szükséges a kapcsolódó nagy rendszerek reformálása is, foglalkoztatási, adó, egészségügyi, szociális rendszerek.
Nyomást kell gyakorolni annak érdekében, hogy a politikai pártok és a társadalom rétegei között –szakértői vélemények figyelembe vételével- hosszú távú megállapodásodon alapuló konszenzus jöjjön létre. Ha az állam nem garantálja az időskor megélhetésének biztonságát, az állampolgárok viszont jövedelmük alapján képtelenek öngondoskodásra, akkor ennek beláthatatlan következményei lehetnek Gazdasági és morális csődhöz vezet, ha generációk tanulják meg: az államra nem számíthatnak, nem szabad pénzt rábízni, mert abból nem lesz megélhetést biztosító időskor.