Bizony, némelyik munkáltató néha elveszíti a józan ítélőképességét és a probléma valódi megoldása helyett úgy dönt, hogy a számára gondot jelentő, a társai érdekében eljáró szakszervezeti tisztségviselőtől szabadul meg. S ehhez a „cérnaszakadáshoz” néha bizony elég egy csokoládé. Ráadásul egy, a fogyaszthatósági idejének erőteljesen a végéhez közeledő csoki.
Kockázatos csokik
Aktuális történetünk még 2013 szeptemberében kezdődött. Péter, az Utasellátó Központ akkori szakszervezeti titkára levélben fordult a központ vezetőjéhez, amelyben jelezte, hogy a raktárban – a korábbi jelzések ellenére – kaotikus állapotok uralkodnak. A nyilvántartás sem megfelelő, ami súlyos gazdasági hátrányokat okoz a MÁV-START Zrt.-nek, és nem mellesleg az utasok egészségét is veszélyeztetheti. Példaként hozta fel, hogy a készleten tartott csokoládék szavatossági ideje hamarosan lejár, ezért azokat a vonatokon már nem lehet árulni. Titkárunk a levélben egy szakmai munkacsoport felállítását kezdeményezte, hogy az érintettek közösen vizsgálják meg a jelenlegi rendszert és tegyenek javaslatot annak szükségszerű átalakítására. A levelet a Vasutasok Szakszervezete Budapesti Területi Képviseletéhez is eljuttatta.
Nem az édesség repült
Nos, a munkáltató, válaszul erre a kezdeményezésre Pétert – s még véletlenül sem a csokikat – azonnali hatállyal kidobta a cégtől. Álláspontja szerint a tisztségviselő engedély nélküli leltározást végzett és a készletgazdálkodással kapcsolatos megállapítások külső nyilvánosságra hozásával megsértette a munkáltató jó hírnevét. A „külső” nyilvánosság ebben az esetben a Vasutasok Szakszervezetét jelentette.
A munkáltató részéről a probléma megoldva. Legalábbis, ő így gondolta. Ha nincs, aki szól, akkor gond sincs. Sőt, még talán azokkal a fránya csokikkal is lehet valamit kezdeni, s esetleg még a vállát is megpaskolják dicséretként a főnökei – gondolhatta elégedetten hátradőlve, emeleti irodájának nagy magányában.
Brüsszelben velünk példálóztak
A Vasutasok Szakszervezete azonban nem hagyta magára Pétert. Kampányt indítottunk, s bírósághoz fordultunk a felmondás jogellenességének megállapításáért. Kampányunk eljutott Brüsszelig. Eduardo Chagas az Európai Szállítmányozási Szakszervezetek Szövetségének főtitkára az Európai Parlamentben, a szakszervezeti tisztségviselőket érő atrocitások egyik példájaként hozta fel az ügyet. Persze, a munkáltatót ez sem hatotta meg különösképpen. Maradt tehát a bíróság, amely – tudjuk –, Magyarországon nem a leggyorsabb megoldása egy adott problémának.
Az első fokú bíróság a munkáltatónak adott igazat. Mi azonban nem hagytuk annyiban, jött a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság.
Győzött az igazság
A Törvényszék megállapította, hogy a tisztségviselőnk nem leltározott engedély nélkül, hiszen csak a csokik szavatosságát ellenőrizte. Ráadásul a raktáros is jelezte már korábban – írásban – a vezetőségnek, hogy az ominózus édességek a szavatossági idejük végéhez közelednek, ám senki nem intézkedett. Ez után kérte a szakszervezeti tisztségviselőt, hogy ő is jelezze a problémát. A munkáltatóhoz eljutatott – és a felmondás alapjául szolgáló – levél tartalmából egyértelműen kitűnik, hogy Péter a tarthatatlan állapotokra tekintettel a szakszervezet nevében kezdeményezte a munkacsoport létrehozását. Ezzel pedig a raktárosok védelmében járt el, és ezért fordult az Utasellátó Központ vezetőjéhez, valamint a Vasutasok Szakszervezetéhez is. Az sem kifogásolható, hogy szakszervezeti tisztségviselőként a munkavégzési helyén jutott információhoz és annak alapján intézkedett.
„A szakszervezeti tisztségviselő e minőségében nagy nyilvánosság előtt is gyakorolhatja a tisztségéből folyó jogait, ideértve a munkavállalók jogainak védelmét. Ez a magatartás – amennyiben a szakszervezeti érdekvédelmi tevékenység keretein beül marad – nem minősülhet munkavállalói kötelezettségszegésnek.”
Ezek alapján a Törvényszék kimondta, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyát. Fellebbezésnek helye nincs.
Epilógus
Miközben most azért indulunk harcba, hogy Péter az őt ért hátrányokért jelentős kártérítést kapjon, a korábbi főnöke, aki utcára tette őt már nem dől hátra elégedetten emeleti irodájában a vállveregetésre várva. Ott már más figyel a csokik szavatosságára.
