A Magyar Vasutas olvasói számára ismeretes lehet környezetvédelmi szakértő munkakörben foglalkoztatott kollégánk pere. Tagtársunk négy évvel ezelőtt eljárást indított a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon. Azonnali hatállyal mondott fel, mivel a munkáltatójától sem kullancs által okozott agyvelőgyulladás elleni védőoltást, sem egyéni védőeszközt nem kapott.
Tagunk hosszú évekig nem követelte az azonnali hatályú felmondás alapján őt megillető végkielégítést és felmondási időre járó távolléti díjat, ám, mikor a munkáltató egy korábban megkötött tanulmányi szerződése alapján végrehajtást kezdeményezett vele szemben, betelt nála a pohár.
Első fokon sikerült pert nyernünk, a bíróság nemcsak a tanulmányi szerződés alapján végrehajtott pénzösszeg visszafizetését rendelte el kollégánk részére, hanem az őt megillető végkielégítés és távolléti díj megfizetését is. Az alperes munkáltató fellebbezett a döntés ellen, így a per három év után tovább folytatódott a Törvényszéken. A másodfokú eljárás tavaly megerősítette, hogy tagunkat megilleti a végkielégítés és a távolléti díj is. Kifizetésre azonban a jogerős döntés ellenére nem került sor.
A munkáltató adminisztrációs okokra hivatkozással időt kért a jogerős ítéletben foglaltak teljesítésére. Tagunk megértést tanúsítva nem indított végrehajtást, türelmesen várt a kifizetésre. Csakhamar szembesülnie kellett azzal, hogy a munkáltató kérése kizárólag időhúzási célokat szolgált: Az alperes felülvizsgálati eljárást kezdeményezett a Kúria előtt, az első- és másodfokon eljárt bíróságok jogsértésére hivatkozva, s egyben kérve a legmagasabb szintű jogi fórumot, hogy az ítéletben foglaltak teljesítésnek végrehajtását függesszék fel. A munkáltató egyben tárgyalás tartását is kérte, annak ellenére, hogy a Kúrián a jogszabályi rendelkezések alapján bizonyítás alapvetően már nincs, a döntéshozatal papírok alapján történik, így tárgyalás tartásának nincs jelentősége.
Tagunk meggyőződése volt, hogy az újabb jogorvoslat, a végrehajtás felfüggesztésének kérése és a tárgyalás tartása kizárólag azt a célt szolgálja, hogy a pénzt a lehető legkésőbbi időpontban kelljen a munkáltatónak megfizetnie. A végrehajtás felfüggesztési iránti kérelemmel szemben ellenkérelemmel éltünk, melynek a legfelsőbb bírói testület helyt adott, így a végkielégítés és a távolléti díj megfizetésére már tavasszal sor kerülhetett.
A Kúria egyszersmind kitűzte a tárgyalási napot is, melyre októberben került sor. Az alperes érvelése az volt, hogy a felperesi oldal nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének, így a szükséges bizonyítás hiányában döntöttek a korábban eljárt bíróságok a dolgozó javára. Ez a felvetés azonban nem állta meg a helyét: Nyilvánvaló volt, hogy a képviseletet ellátó szakszervezet tekintélyes mennyiségű bizonyítékot szállított, melynek alapján egyértelműen igazoltuk, hogy a) a munkáltatónak fennállt a védőoltás-felajánlási kötelezettsége, b) ezt a kötelezettséget a munkáltató elmulasztotta, c) a védőeszközök biztosítása hiányos volt.
A Kúria rövid tárgyalást követően október elején helybenhagyta a jogerős döntést, így végül, négy év pereskedést követően, a döntést immár semmilyen hazai bírói fórumon nem lehet támadni.